Könyvmolyképző Kiadó, 2011
A szerzőt nem ismertem. Valahol láttam tőle egy idézetet talán, vagy egy új könyv reklámját, ami megfogott, nem tudom. Rákerestem a könyvtár adatbázisában és örömmel láttam, hogy ő írta (a forgatókönyvét vagy a sztorit is?) a Ha igaz volna című filmnek, ami nagy kedvencem évek óta. Reese Witherspoon, akit egyébként nem kedvelek, egy dokinőt játszik, aki balesetet szenved, és kómában fekszik, miközben a lelke visszajár a lakásába, halálra rémítve az oda frissen beköltözött új lakót. Szóval, mikor megláttam, hogy ez a film is Marc Levy-hez köthető, megnéztem, mit lehetne levadászni tőle, és ez épp bent volt.
A könyvet kb 5 óra alatt olvastam el, képtelen voltam letenni. Olvastatja magát, végtelenül jól van megírva és naggggyon jó a sztori. Bár voltak előítéleteim, azt hittem, szájbarágós apa-lánya-szeressükegymást sztori, de még az utolsó oldalakon is ért meglepetés, imádtam.
Ráadásul épp hasonló dilemma foglalkoztat….. Jóvátehető-e amit elrontottunk? Kaphatunk-e még egy esélyt a sorstól, hogy elmondjuk egymásnak mindazt, amit elmulasztottunk elmondani?
Hónapok óta ez kattog bennem, nyilván nem véletlenül került a kezembe a könyv. Bár a tartalmát őszintén szólva csak itthon olvastam el, a filmes kapcsolódás miatt tökmindegy volt, miről ír ez az ember, mert úgy tűnik, bármi bejön tőle.
Mivel semmi nincs a kezem ügyében, amivel jegyzetelhetnék, a könyv pedig előttem, így hát….
,,Ahogy meglátta az arcát a tükörben, szentül megfogadta, hogy a hónap végéig egy korty alkoholt nem vesz magához, ami mindent összevetve nem tűnt kivitelezhetetlennek, ugyanis 29-e volt”
———————–
,,-Te fogsz nekem leckét adni szeretetből?
Anthony figyelmesen a lányára nézett, és közelebb lépett a foteljéhez.
-Emlékszel, mit csináltál szinte minden éjjel, amikor gyerek voltál, mindaddig, amíg el nem nyomott az álom?
-Zseblámpával olvastam a takaró alatt.
-Miért nem kapcsoltad fel a szobádban a villanyt?
-Hogy azt higgyed, alszom, miközben én titokban faltam a könyveket…
-Soha nem gondoltál arra, hogy a lámpád esetleg bűvös lámpa?
-Nem, miért, kellett volna?
-Kialudt egyszer is az évek során?
-Nem- felelte zavartan Julia
-Pedig te sosem cseréltél benne elemet… Mit tudsz te a szeretetről, Juliám, te, aki mindig csak azokat szeretted, akik szép képet tükröztek rólad?”
——————–
,,Nevetséges, hogy mennyi meggyőző okot találunk arra, hogy ne engedjük meg magunknak, hogy szeressük a másikat: félünk a szenvedéstől, attól, hogy egy napon majd elhagynak bennünket. Pedig mennyire szeretjük az életet, holott tudjunk, hogy egy napon elhagy bennünket. “
———————–
,,a szerelemben a gyávaságtól szenvedünk leginkább”
—————
,,hibáztathatjuk a gyerekkorunkat, vádolhatjuk a végtelenségig a szüleinket minden bennünket sújtó bajért, okolhatjuk őket az élet megpróbáltatásai, a gyengeségeink, a gyávaságaink miatt, de végső soron mi magunk vagyunk felelősek a saját létünkért, azzá válunk, amivé saját döntéseink folytán leszünk”
————-
,, Egyik szülő sem élheti a gyerekei életét, de attól még aggódunk és szenvedünk, valahányszor boldogtalannak látunk benneteket. Olykor ez cselekvésre késztet bennünket, arra, hogy megpróbáljuk megvilágítani az utatokat, mert talán jobb ügyetlenségből, túlzott szeretetből tévedni, mint ölbe tett kézzel várni”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: