Van egy pár.
Első mindjárt a zene, de igazából lehet, hogy nem is ebbe a kategóriába tartozik, mert a Zene lételemem.
Éltető Erő.
Mint a csokoládé. Szénhidrát függőnek vallom magam. És nem, eszemben sincs leszokni. Az életem csokoládéval teljes.
Nem szeretnék rangsorolni, mert ezek közül egyik nélkül se húznám sokáig. De ami miatt elindítottam ezt a blogot, az a kényszeres írás-olvasás.
Messze nem voltam még iskolás, mikor Nagyszüleim lépcsőjén Anya gyerekkori meséskönyvét olvastam, aztán a Régi magyar mondák következtek. Mindig nagyon sok könyv volt otthon, természetesen az akkoriban elmaradhatatlan Világirodalom remekei sorozaton túl. Nem, nem fogom elárulni a koromat, de ebből azért sejthető.
Az a sorozat mindig ellenszenves volt nekem, felnőttkoromig egy darabot se vettem le a polcról, és mástól se láttam ilyesmit. Viszont felnőttként kiderült, vannak köztük figyelemre méltó darabok.
Aztán általános iskolás koromban -alsóban- kölcsön kaptam Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában című könyvét, és innentől kezdve faltam a krimiket. Az Európa Kiadó fekete krimisorozatából tonnaszámra fogyasztottam, Edgar Wallace és Joe Alex voltak a nagy kedvenc és akkoriban még Agatha néni is, igen.
Már akkor is széles körű volt az érdeklődésem, mert a krimik mellett jól megfértek a csíkos és pöttyös könyvek is, a történelmi könyvek, és talán akkortól indult az életrajzok iránti rajongásom is.
Az íráskényszerem a több kötetre való gyerekkori naplóimban, fiatalkori őrült mennyiségű levelezésemben és felnőttkori blogjaimban nyilvánul meg.
Kisebb kihagyásokkal évtizedek óta könyvtárba járok. A legutóbbi kihagyás eltartott úgy két évig.
Pár hete úgy alakult, hogy újra beszabadultam a könyvek közé és azóta nem bírok magammal, csak a rendszer által megszabott limit okoz problémát.
Egyéb teendőim mellett persze, olvasok és olvasok, és azon gondolkoztam, hogyan kellene megemlékeznem a jobbnál jobb könyvekről, amik a kezembe kerülnek. Arra jutottam, hogy írok róluk egy listát. De magamat ismerve elfelejtem, hova kezdtem írni, vagy elszórom a papírt valahova…. Nem megoldás.
Aztán ma- úton hazafelé a könyvtárból- eszembe jutott korunk zseniális megoldása- a blog. Magamnak, tulajdonképpen. Persze, ha valaki ettől fog kedvet kapni, hogy valamelyik könyvet megkeresse, megszerezze, az csodálatos lenne.
Nem elemzés, nem kritika. Vélemény. Saját privát véleményem. Nem kell velem egyetérteni.
Amit szeretek, ami várható:
nekem az az érték, ami szórakoztat. Ez lehet krimi, ponyva vagy életrajz, történelmi regény, vagy valami elgondolkodtató, ami leköt.
Elsősorban azokat a könyveket szeretném megörökíteni, amiket folyamatosan kölcsönzök ki, de nagyon sok olyan is vár a sorára, amiket az elmúlt években olvastam el, és nagy hatással voltak rám.
Néhány kedvenc, a teljesség igénye nélkül:
Jane Austen, Mary Westmacott, Marian Keyes, Robin Maxwell, Tasmina Perry, C.G. Jung, Leslie L. Lawrence, Szabó Magda, Móricz Zsigmond, Michelle Moran és még sokan mások…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: