A könyv első pillantásra legszembetűnőbb tulajdonsága a terjedelme. Hatalmas és nehéz, 810 oldal.
Ha ismeretlen a szerző és nem konkrétan keresek valamit, csak nézelődöm, akkor úgy szoktam könyvet választani, hogy kinyitom valahol és beleolvasok. Ha kedvem támad leülni és folytatni, akkor viszem. Van, amikor tényleg kihívás hazáig eljutni egy könyvvel, mert legszívesebben már útközben olvasnám. Fontos a stílusa, a gördülékenysége, mert ahogy már mondtam, számomra legfontosabb, hogy szórakoztasson.
Ez a könyv maximálisan alkalmas erre. István király feleségéről, Gizelláról szól, igazából egy csodálatos életrajz. A szerző kiterjedt kutatásokat folytatott a korról, ezzel együtt az utóiratban maga is megjegyzi, hogy akkoriból nem sok dokumentum maradt, így a történet ,,akár így is történhetett”. Olyan lenyűgöző stílusban íródott, hogy szó szerint beszippantja az embert, ott élünk a szereplőkkel, ott állnak mellettünk. Ami engem kicsit zavar, az a szereplőgárda részletezése az elején, én képtelen voltam felfogni ki kivel van, később meg már tudni kellene. Főleg azért zavaró a ,,tömeg”, mivel nem 150-200 oldalas regény, amit egy ültő helyében elolvas az ember, így ha még meg is jegyeztem volna mindenkit, másnapra elfelejtem, harmadnapra meg végképp. Ettől még élvezhető, csak az elején zavart, hogy elvesztettem a fonalat, és persze vissza lehet lapozni. De mivel az nekem megtöri az olvasás lendületét, egyszerűen nem foglalkoztam ezzel, és idővel így is összeállt a kép.
Nagyon romantikus, nagyon történelmi, nagyon bájos könyv. Időigényes, de nagyon megéri, imádnivaló.
Ami nekem jutott, az egy 2008-as kiadás a Novum Verlag kiadótól, kissé megviselt már, pont úgy, ahogy szeretem. Jó páran olvashatták, mire a kezembe került, ez is árulkodik arról, hogy valóban jó könyv, mások se bírták letenni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: